Talajon fekvő padlók hőszigetelése

A fűtött épületek határolószerkezeteiken (falak, nyílászárók, födémek, padlók) keresztül adják le energiájukat a náluk hidegebb környezetbe. Minél kevesebb ez az energiaveszteség, annál kevesebbet kell visszapótolnunk az adott helyiségbe, vagyis kevesebbet kell fűtenünk, ami sem környezetvédelmi szempontból (kevesebb károsanyag-kibocsátás a légkörbe), sem pénzügyi szempontból nem érdektelen.

A homlokzat és a tető megfelelő mértékű hőszigetelésének szükségszerűségét nem kell magyarázni, azt azonban kevesen tudják, hogy egy épület teljes energiaveszteségének közel 20%-a a talaj felé adódik át. Célszerű tehát, hogy ebbe az irányba is megfelelő nagyságú ellenállást állítsunk a hőáram útjába.

Egy talajon fekvő padló esetében a határolószerkezet általánosan a következő rétegekből áll:

-          burkolat;

-          ágyazóréteg;

-          aljzatbeton;

-          hőszigetelés;

-          vízszigetelés;

-          aljzatbeton;

-          tömörített homokos kavicságy;

-          termett talaj.

A fenti rétegrendben a hőszigetelés a talajban lévő nedvességhatástól védve helyezkedik el, tehát az MSZ 7573 számú, az EPS termékek beépítéséről rendelkező szabvány szerint normál terhelés (lakóépület) esetén legalább EPS 100 jelű termékosztályú polisztirolhabot (AUSTROTHERM AT-N100) kell beépíteni. (A „100”-as jel azt mutatja meg, hogy mennyi a 10%-os összenyomódásnál az anyagban mért nyomófeszültségi követelményérték kPa-ban.)

A jelenlegi tervezési – kivitelezési gyakorlatban a talajnedvesség elleni szigetelés feletti rétegeket 10, max: 12 cm vastagságba sűrítik bele. Figyelembe véve az aljzatbeton 6-7 cm-es méretét, könnyen kiszámolhatjuk, hogy a beépített hőszigetelő anyag vastagsága nem lehet több, mint 2-4 cm. Ilyen rétegrend esetén a padlószerkezet eredő hőátbocsátási tényezője nagyobb, mint 0,75 W/m2K. Ha megnézzük, hogy az 1246/2013 kormányhatározat szerint 2015-től új épületek talajjal érintkező padlójára 0,30 W/m2K lesz a hőátbocsátási tényező követelmény, megállapíthatjuk, hogy padlóink nagyon „alulszigeteltek”.

A fenti, padlóra ajánlott értéket cca. 12 cm hagyományos fehér polisztirolhabbal, vagy 10 cm Grafit® 100 alkalmazásával lehet elérni. Ha ennél kisebb energiafogyasztású épület lebeg a szemünk előtt, és nem riadunk meg az alacsony energiájú ház vagy passzívház szintjétől sem, úgy 20-24 cm vastag hőszigetelés beépítése is indokolt lehet. A szerkezet teljes vastagsága így akár a 30 cm-t is elérheti, amivel a tervezési fázisban is számolni kell. A polisztirolhabra AUSTROTHERM PE fóliát kell teríteni technológiai szigetelésként, hogy a rákerülő aljzatbetonból a cementtej ne tudjon a hőszigetelő lemezek illesztésénél lecsurogni, ami károsan befolyásolná a szerkezet hőtechnikai tulajdonságait.

Amennyiben a normál terheknél nagyobb hasznos terhelésnek kell megfelelnie a padlószerkezetnek (közösségi épületek, gépjármű parkolók, raktárak, ipari csarnokok, hűtőházak), minden esetben statikai számítással kell meghatározni a terhelésnek megfelelő nyomószilárdságú polisztirolhabot (AT-N150; AT-N200; vagy AUSTROTHERM XPS) és a rákerülő teherelosztó vasbetonlemezt.

Összefoglalóan felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a talajjal érintkező szerkezetek – akárcsak az egyéb határolószerkezetek - „minimális hőszigetelése” állagvédelmi szempontból akkor is követelmény, ha az energiatakarékossági törekvéseink nem kényszerítenek a hőszigetelés fokozására. Ilyen alapon viszont a „többlet” hőszigetelés gazdaságossága nem kérdőjelezhető meg, hiszen a „minimális hőszigetelés” tekintendő „0” hőszigetelésnek. Ha távolabbi célként a „fokozott hőszigetelésű” épületek megvalósítását tűzzük ki, akkor napjainkban a gazdasági realitásokat nézve a „többlet” hőszigeteléssel ellátott házak megépítése hozhat eredményt az energiatakarékosság és a környezetvédelem szempontjából.