Nem igazán vagy otthon a tetőfajtákban? Gyorstalpaló kisokosunkkal bevezetünk a tetők világába; az alábbiakban megmutatjuk neked, melyek a legjellemzőbb, illetve legnépszerűbb tetőfajták.

A tetőket alapvetően meredekségük alapjában két csoportba sorolhatjuk, melyek a lapos,- illetve a magastetők. Előbbiek dőlésszöge 2-3 fok közötti, utóbbiak esetében pedig 10 fok vagy annál is nagyobb. A lapostetők jellemzően kevésbé szabadon alakíthatóak, a hegyes tetőknek azonban rengeteg variációja létezik.

1. A lapostetőket a legkönnyebb felismerni, gyakran találkozni velük. Amellett, hogy könnyebbé teszik az épület felépítését, ez az egyik legrégebbi tetőtípus. Fontos előnyük, hogy az olyan formai megkötéseket, mint hogy merőleges, függőleges falakkal kellene építkezni, kiküszöböli. Ugyanakkor, mivel ezek a tetők egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit, pár foknyit lejtenek, felületükön könnyebben gyűlik össze víz és különböző törmelékek, éppen ezért gondos karbantartást igényelnek.

2. A manzárdtető
Ez a fajta tetőtípus igencsak speciális alakkal bír. Elgondolása Franciaországból származik, melynek lényege, hogy a tető négy lejtőből áll össze, melyből két-két elem helyezkedik el a ház egyik és másik oldalán. Mindkét lejtőpárban az alsó lejtők a meredekebbek. Ezzel a megoldással további, szabadon kihasználható helyet teremthetünk egy tetőtér formájában.

3. A sátortető
A sátortetők koncepciója, noha egészen egyszerű, annál népszerűbb. Ennél a tetőfajtánál négy azonos területű, háromszög alaprajzú tetőrész kerül összeillesztésre egy piramis alakját idézve, a ház tetején. A hazai kertvárosokban gyakran találkozni ezzel a megoldással.

4. A nyeregtető
A korábbiakhoz hasonlóan igencsak közkedvelt, klasszikus megoldást képeznek a nyeregtetők, melyek, felépítésüket tekintve két tetőelemből állnak össze. A nyeregtetők idézik meg leginkább a jól ismert házikó formát, hiszen ebben az esetben a tető két oldalból áll össze, melyek a gerincnél kapcsolódnak össze. Az, hogy ugyanakkora szögben kerül-e megdöntésre a két oldal, nincs kőbe vésve – így ezzel lehet variálni. Ez a gerincnél egymáshoz csatlakozás adja ki a ház végfalain az oromfal háromszögletes felületét.

5. A kontytető
A kontytető tekinthető a sátortető és a nyeregtető ötvözetének, ebben az esetben ugyanis a nyeregtetőnél említett függőleges oromfal helyett is megdöntött tetőfelület kerül a ház tetejére. Kontytetőből is többféle létezik, így például a csonka kontytetők esetében az oromfal egy része megépül, ezzel együtt jelenik meg a döntött tetőelem. Emellett jellemzően a kontytető képezi az összetett tetőszerkezetek alapját is.

6. A toronytető, a kúptető, a kupolatető
Ezekkel az összetett tetőszerkezetekkel találkozni a legritkábban magánépületeken. Nagyon ritka, hogy önmagukban álljanak, jellemzően egy nagyobb, összetett tetőszerkezet egy részét képezik. Magánépületeken a toronytetőt, illetve a kúptetőt leginkább a ház toronyszerű elemének fedésére használják – ezzel egyébként leginkább templomtornyok tetején találkozhatunk.